Már nem tudom, hogy miért,
Illúziókban maradtál,
Ne mondd, hogy nincs idő és ez visszatart.
Mindig melletted akarok lenni,
És felejtsük el a multat, te meg én.
Mert nem akarok az elvesztésedtől való félelemmel élni,
Meg akarok halni, ha nem láthatlak.
Az életemből nincs több kiút.
Nem tudok aludni, ha nem vagy az enyém,
Nem tudok tovább lassan haldokolni.
Melléd láncolva.
Minden este téged kerestelek,
És az álmaimban megtaláltalak,
Felébredek egy pillanat alatt és már nem vagy ott.
Mindig melletted akarok lenni,
És felejtsük el a multat, te meg én.
Mert nem akarok az elvesztésedtől való félelemmel élni,
Meg akarok halni, ha nem láthatlak.
Az életemből nincs több kiút.
Nem tudok aludni, ha nem vagy az enyém,
Nem tudok tovább lassan haldokolni.
A láncra vert tündéred lenni.
Elhagytuk az otthonunkat,
Az életért,
Egy történetet keresünk,
Hazugságok nélkül,
Ellen akarunk állni,
A pusztítás ellen,
Hogy egyformák legyünk,
A rablások ellen.
Tudom, hogy itt az ideje terjeszteni a fényt,
Elbújt a Nap, soha nem tér vissza,
A Föld békét kíván,
A Föld már nem tud mit tenni.
Már ez a változás,
Kűzdünk azért,
Met elmegy velünk az élet,
íbr>Már itt az időd,
Mindannyian tudjuk,
Hogy már eljött a nap.
A Föld azokért lesz,
Akik kűzdenek érte,
Hogy emberibb legyen,
Egy utópia,
Ha mindannyian döntöttünk,
Vágjunk bele,
Fel fog éledni,
Egy új nap.
Az álom nem teljesült,
De még nincs vége
Hagyjuk, hogy az idő döntse el.
Nem akartam búcsút inteni,
Veled akartam folytatni,
Bár nem könnyű tartani a csendet.
Ezért nem mentem el,
Melletted álltam,
És most meg kell fizetnem az árát.
Látlak ls nem tudom,
Érezni az ajkaid,
És megérinteni a bőrődet.
Ha csak barátok vagyunk,
Elfogadom a sorsomat,
Bár nem tudok nélküled élni.
Továbbra is melletted maradok,
Mindig óvatosan fogok menni,
Amíg nem érzel valamit irántam.
Követem az utadat,
Veled,
És az idő fogja megmondani,
Hogy csak barátok lehetünk-e.
A szemeid azt mondják igen,
De az ajkaid, hogy nem,
Ne kérdezd, hogy értem-e.
Ha olyan jól vagy, ahogy vagy,
Hogy utána felhívj,
Az inspriáció bezárja előttem az ajtót.
Hogy dal és dal között,
Összetörik a szívét,
Úgy tűnik, hogy a szerelem nem tökéletes.
Ne feledkezz meg rólam,
Én nem feledkezem el rólad,
Megváltoztatjuk ennek a törénetnek a végét.
És csak az idő fogja megmondani,
Azt hiszem száz évig fogok aludni,
És csak az idő fogja megmondani,
Hogy érezzem a szádat ébredéskor,
És csak az idő fogja megmondani,
Minden este az álmaimban leszel
És csak az idő fogja megmondani.
Te már tudod, jól tudod,
Te már tudod, hogy nem hallgat meg,
Vagy nem vagy fontos neki,
És nem azt adja amit akarsz, te már tudod.
Gyere, keress, láss,
Nem látod, hogy annyi dolgot kell még megismerni?
Te már tudod, te tudod, te tudod,
Tudod, tudod nagyon jól,
A pasid rosszat tesz veled,
hagyd el és menekülj.
Én azt kérdezem mi történt,
Miért van a csajom rossz hangulatban?
És bár azt mondom neki, amit hallani akar,
Nem ad választ, ez egy veszteség.
Te már tudod, jól tudod,
Te már tudod, hogy nem hallgat meg,
Vagy nem vagy fontos neki,
És nem azt adja amit akarsz, te már tudod.
Gyere, keress, láss,
Nem látod, hogy annyi dolgot kell még megismerni?
Te már tudod, te tudod, te tudod,
Tudod, tudod nagyon jól,
Ha nem megy tovább,
Keresd más helyen.
És ezért, ezért.
Emiatt vagyok börtönben,
Ezért, az őrült szíved miatt.
A szádért kislány,
A gyönyörű lány szájáért,
A szádért, ami dolgokat mond nekem,
Rájöttem, hogy mi a szerelem.
És ezért, ezért.
Emiatt vagyok börtönben,
Ezért, az őrült szíved miatt.
Az arcocskád miatt,
Az elkényeztetett kislányé miatt,
A szádért kislány,
Gyönyörű, álodott.
És csak nézlek,
Csak kívánlak,
Csak elmondom, hogy végrül rájöttem mi a szerelem.
Elmentem keresni magamat,
Megpróbálom megérteni,
Nem hagyom abba a sírást,
Nem adom fel a próbálkozást.
Nem foglak újra elveszíteni,
És ha megtalállak,
Nem foglak újra elhagyni,
Soha olyan messzire.
És ha újra,
Egyedül maradok és te elmész,
És végül elvesztelek,
Ne hagyd itt,
Az emlékeid kulcsát.
Vissza a kereséshez,
Vissza az érzéshez,
Vissza a csókokhoz,
És a maradáshoz.
És kerestelek belül,
És kerestelek kívül,
Kiáltom a csendbe,
Hogy kidöntsem az összes ajtót.
és amikor a testem nem keres többé,
A lelkel lesz az, aki elmegy,
Megpróbál utazni,
Hogy megpróbálja újra.
Nem foglak újra elveszíteni,
És ha megtalállak,
Nem foglak újra elhagyni,
Soha olyan messzire.
És ha újra,
Egyedül maradok és te elmész,
És végül elvesztelek,
Ne hagyd itt,
Az emlékeid kulcsát.
Egyetlen kulccsal próbálja,
Egyetlen kulccsal megkísérli,
Egyetlen kulccsal lesz,
Egyetlen kulccsal, semmi mással,
Egyetlen kulccsal próbálja,
Egyetlen kulccsal megkísérli,
Egyetlen kulccsal lesz.
És feltöri a zárat,
Bár senki sem maradt már bent.
Nyisd ki a szemed,
Jöjj hozzám,
Nyisd ki a szemed,
Itt vagyok,
Nyisd ki a szemed,
És érezni tudod,
Hogy van másik mennyország,
Élni.
Érintem,
Érzem,
Látom,
És a bőrödön,
Ezalkalommal elmegy a tél,
Érítsd,
Érezd,
És és már tudom,
Újra a tiéd leszek.
Nyisd ki a szemed,
Keress meg,
És messze vagyok,
Érezlek,
Ha elveszett vagy,
Anélkül, hogy tudnál rólam,
Nyisd ki a szemed,
Itt vagyok.
Nyisd ki a szemed,
Hogy lásd,
A tekintetemben,
Fényt találtam,
Nyisd ki a szemed,
És érezni fogod,
Hogy van másik mennyország,
Élni.
És emlékezni akarok rád,
Úgy ahogy láttalak,
Mosolyogsz rám a messzeségből,
Amikor már felkeltem.
Hol vagy?
Hol voltál?
Hol a csók,
Ami balszerencsét hozott?
Hol az álom,
Ami rosszat tesz?
És halálos,
Hogy nem vagy az enyém.
Hol vagy,
Szerelem, szerelem?
Hol nem vagy,
Szerelem, szerelem?
Hol voltál,
Téged kerestelek.
Egy helyen a világbn,
Meg foglak találni,
Ami kettőnért lesz,
Ne hagyd abba az álmodozást.
És ha végre elfelejtesz,
Vagy esetleg nem leszel itt,
Eltöltöm az életet azzal,
Hogy újra kitalállak.
Soha nem távolodom el tőled,
Az álmaimban,
Soha nem maradok nélküled,
És újra kereslek.
Ki vagy te, honnan jöttél?
Hova fogsz menni?
Ha eltelnek az órák,
És nem találsz semmit megosztani,
És megpróbálni lélegezni,
Nincsen szabadság az életedben.
Kérlek, hogy csatlakozz hozzám,
A levegő változásáért,
Látni az eget és a tengert.
Kérlek, hogy ne add meg magad,
Elvágjuk a hálókat,
Amik nem engednek repülni.
Ha velem maradsz,
Lesz egy utad,
Fénnyel a végén.
Ha nem jössz el velem,
Nem tudsz kísérni,
Most, hogy egyedül vagyok,
És nem találok okot,
Hogy éljek,
És megpróbálni lélegezni,
Nincsen szabadság a levegőben.
Kérlek, hogy csatlakozz hozzám,
A levegő változásáért,
Látni az eget és a tengert.
Kérlek, hogy ne add meg magad,
Elvágjuk a hálókat,
Amik nem engednek repülni.
Ha velem maradsz,
Lesz egy utad,
Fénnyel a végén.
És ez az út,
Lesz a sorsod,
Ajtókkal, amik kinyílnak,
Az igazság felé,
Fényekkel és árnyékokkal,
És kevés emlékkel,
Egy új út,
Fénnyel a végén.
Komolyan, komolyan,
Szükségem van rád,
És nem talállak,
Folytatni.
Ne buktass meg,
Ne távolodj el,
Ne menj el,
Ne hagyj el.
Meg akarom találni magam,
A tekintetedben,
És ha elszököm,
Nem marad semmim.
Hol voltál?
Téged kereslek,
Gyere vissza, gyere vissza.
Körbe és körbe,
Add az életem,
És nem tudom miért,
De nem vagy itt.
Stop the show,
Elég legyen mára,
El akarok menni a paradicsomból,
Stop the show,
Elég legyen mára,
Újra veled akarok lenni.
Elveszetettem,
A szívemet,
Így az üresség,
El fog indulni.
Ne buktass meg,
Ne távolodj el,
Ne menj el,
Ne hagyj el.
Ez itt a kétségbeesett elmém,
A tekinteted jeleit keresem,
Elvesztettem a szárnyaimat és a paradicsomot,
Gyere vissza, gyere vissza.
Nem léteznek emlékek,
A szívben,
De van egy dal,
Amit soha nem felejtesz el.
A világ különböző
És nem érted,
Hogy van másik, ahol létezik,
A teljes igazság.
Kereslek és azt mondom neked,
Hogy vissza kell térned,
Mert van egy nagy szerelem,
Amit soha nem felejtesz el.
Ha vársz rám,
Visszatérek,
Ha hívsz,
Ott leszek,
Ha keresel,
Folytatom,
Ha elhallgattatsz,
Sikítok.
Újra itt vagyok!
Ez egy hely név nélkül,
És elvesztél,
Senki nem harcol senkiért,
Nem fontosak nekik.
Nincsenek kezek,
Amik segítenek,
De te jössz, mert van egy dal,
Amit soha nem felejtesz el.
Itt az ideje elhagyni,
Ami már nem jön vissza többé.
Már leestek a kötések,
Ledöntötték a falakat,
És akkor elbúcsúzom,
Attól, amit én adok biztonságból.
És ma láttalak, láttalak, láttalak,
És így láttalak,
Itt az ideje megpróbálni,
Újra lélegezni.
És ma láttalak, láttalak, láttalak,
És így láttalak
Itt az ideje elhagyni,
Minden rosszat és változni.
Itt az ideje,
Eltemetni, azt ami meghalt,
Itt az ideje,
Megszületnie egy új világnak.
Nem tudom tovább folytatni,
Nincs időm,
Látni akarlak,
Az emlékeimben.
Állj ellen,
Már megyek,
Állj ellen,
Látlak,
Állj ellen,
Én vagyok,
Állj ellen,
Érezlek.
Kiűríthetnek,
Megtörhetnek,
Fogd meg a kezem,
Hogy megtartson,
Bekeríthetnek,
Megölhetnek,
És otthagyhatnak,
Egy felesleges helyen,
Állj ellen,
Állj ellen.
Azután, ami volt,
Semmi sem ugyanaz,
A szívem beszél hozzám,
És még élek.
Állj ellen,
Már megyek,
Állj ellen,
Látlak,
Állj ellen,
Én vagyok,
Állj ellen,
Érezlek.
Bombákkal,
Csapdákkal,
Félelemmel.
Fegyverekkel,
El tudják rabolni,
Az emlékeket,
Még kitalálni is,
Hogy van egy másik történet,
Írásban, hogy ne gondolkodj.