Még egy nap keresni,
Még egy nap megtalálni,
A kincses térképet,
Amit egy évvel ezelőtt adtál.
Ha nem érzem, hogy a lelked megvadul,
Ha nem jut el a csókom a szádig,
Ha elvesztem és ennek a mesének a kincsét,
Soha nem jön, soha nem találom meg benned.
Elmegyek innen,
Elmegyek nélküled,
És nem lesz egy hely,
Ebben a világban,
Hogy élj,
Hogy ha már elköszöntél.
Még egy nap várni,
Még egy nap megtenni,
Még egy nap elrabolni a szívet.
Még egy nap megértés nélkül,
Hogy miért nem alszom a bőröd között,
És felébredek anélkül, hogy tudnám,
Hol vagy.
Mit kell még éreznem, hogy enyém legyél,
Mit kell elhatároznom, hogy ne lássalak,
Melyik a te ölelésed, amelyik engem vár,
És melyik űz el engem az elmédből.
Majdnem egy álom, szinte egy angyal,
Majdnem menny, szinte pokol,
Kedvet érzek, félek,
Melegem van és fázom,
És ezt mind miattad.
Melyik nap jön el a szerelmem, hogy megtaláljon,
Melyik hol jön föl ma, hogy vezessen,
Melyik az az idő, ami soha nem jön el,
Talán elvesztettem azzal, hogy rádpillantok.
Amikor megkapom a szerelmed,
Nem lesz több csalódás,
Sem magányos szív,
És valósággá válik
Az ígéret valami jobbról.
És te leszel a szerelem,
Amiről mindigis álmodtam,
és a karjaimban alszol,
Velem maradsz,
És te leszel a szerelem,
Amiről mindigis álmodtam,
És soha többé nem mész el,
És megcsókolod a számat,
A végsőkig, a végsókig,
És a lelkem hidege elmegy,
Érezni.
Amikor megkapom a szerelmed,
Már nem lesz semmilyen fájdalom,
Sem magány, sem zavartság,
Csak a csókjaid
És egy út kettőnknek.
Egy újabb nap volt hit nélkül,
A visszatéréssel álmodtam,
De nem akartam soha hívni,
És egy érzelemfolyóban,
Újra sírni kezdtem.
És újra rád gondoltam,
Azokon a napokon,
Amikor mindenjó volt köztünk,
Veled és azokon a napokon,
Amikor a szerelmed az enyém volt.
Egy értelem nélküli álom volt,
Nem tudtam többet rólad,
De mindig arra várok, hogy eljössz,
A csókkal amiről álmodtam,
És soha nem kerestél engem.
Én neked adom a szívemet,
Mert te jobban meg fogod védeni,
Minden, amit átéltünk,
Nem tud véget érni
Ebbe a dalba viszem azt,
Amit neked akarok szentelni.
Hogy újra találkozzunk,
Hogy újra találkozzunk,
Hogy az élet azt adja neked, amit szeretnél.
Hogy újra találkozzunk,
Hogy újra találkozzunk,
Hogy ez a történet ezúttal nem érjen véget.
Én soha nem foglak elfelejteni,
Az álmaimban mindig ott leszel,
Mert a vidámságod,
Soha nem fog abba maradni,
Bár te elmész innen,
Mindig kísérni fogsz.
Elvesztettelek téged,
Nem ismertelek,
Nem tanultam,
Bevallani magamban,
a szerelmeddel tudtam álmodni,
a szereteteddel és boldognak lenni.
És így elmentél,
búcsú nélkül,
és most értettem meg,
hogy egyedül vagyok.
Helyes fiúm,
a szeretet szépsége,
a szeretetek küzül mindegyik,
amit az életedben meg fogsz találni.
Helyes fiúm,
a szeretet szépsége,
Megígérem neked,
hogy mindig szeretni foglak,
mindig szeretni foglak, szeretni foglak.
Elvesztettelek,
ma egyedül vagyok nélküled,
és ezért a világ,
annyira sötét számomra,
meghalt éjszakák, esős nappalok,
de te nem vagy itt.
Hogy élj, el kell fogadni,
Az elvesztés kockázatát,
Hibázni amíg el nem esel,
A létezésem végére járni.
Mi a győzelem költsége?
Mi a vesztéstől való félelem?
Melyik a futás? Melyik az érkezés?
Melyik az út és melyik a sérülés?
Ha febuzdítottak és nem tudom,
Ha merek és nem érem el,
Ha elvesztelek és nem talállak,
Ha megszököm vagy vak maradok.
Melyk a legvilágosabb és legbiztosabb mód,
Hogy jól válasszak és hogy ne maradanak kétségek
Folytatom a próbálkozást miközben azon gondolkodom mit tegyek.
Hogy felnőlj, szükséges otthagynod,
Az alvó gyermeket aki egyszer voltál,
Megállni egészen és nyerni.
A 'lenni vagy nem lenni' félelme.
Nem akarom hagyni magam elkapni,
Nem akarom elveszíteni a jelemet,
Nem akarom, hogy levágják a szárnyaimat,
Nem akarom elveszíteni a szabadságom.
Oly szomorú, oly magányos,
Félelemmel mindentől,
Oly törékeny, oly süket,
Oly messzire mindentől.
Ma itt az erőszak ideje
A vad lázadozásé,
Ma a világ vérzik,
És senki sem gyógyítja a sebeit.
Ma fáj, hogy nem talállak,
Az utad, a vezetőd lenni,
Ma más oldalán állsz,
Hazugságba öltözve.
Ha minden elvág engem
Ha semmi nem hagy előre haladni,
Ha a világ megöli magát,
Indulni akarok, repülni akarok.
Ki áll készen arra, hogy hasonlónak mutatkozzon,
Ahhoz, hogy olyan legyen, mint valójában,
Amikor senki se látja
És semmit sem kell elrejetenie,
Bírálják és nincs félelem attól,
hogy mit mondanak.
Hirtelen tudom ki vagy,
Hirtelen te meg én,
Mert a szívvel,
Látjuk, amit mások nem.
Ki fogja véghez vinni a dolgokat,
Hogy ne legyenek kétségei,
Kipróbálni, hogy semmi sem lehetetlen,
És meg is is tudjuk próbálni.
Az álmok, amik mindig valóra válhatnak.
Ki lesz az aki,
A legtöbbünket vidítja fel,
És megmondja nekünk,
Hogy melyik a helyes út,
És hogy hol tudjuk megtalálni.
Én azt mondom neked,
Hogy ez a megoldás,
Hogy így mutatkozni a legjobb,
íbr>Hogy törjük át a láncokat,
Amik hozzánk kötődnek több fájdalom nélkül.
És olyannak lenni, mint te.
Ha a szívem cél nélkül megy,
Menjünk együtt, mert az a legjobb.
A földön meg kell menteni a békét,
Ma ki kell menteni a világot,
Minden árulásban, minden küldetésben,
Hogy az élet jobb legyen.
Ha a szívem cél nélkül megy,
Menjünk együtt te meg én.
Hogy érezzünk, élni kell,
El kell engedi, el kell indulni,
Újra meg kell próbálni,
És így szeretni és te elmész,
Ha elveszel, ha keresel,
Ha találsz, már minden veled van,
Mentsd meg a kulcsod, a szíved.
A sebek be fognak gyógyulni,
El kell vágni a gyökereket és repülni,
Otthagyni a félelmet és megpróbálni,
Az életünk szabad lesz igazából.
A fény ami megvilágosít,
Ma már nem tud ragyogni,
Mert elment,
Hol lehet?
A föld gyötrődik,
És ki kell találni,
Egy új és más időt,
Ami meg tudja menteni.
Itt az ideje a változtatásnak,
Itt az ideje a reagálásnak,
A szíved segíthet.
Hol maradt a gyermek innen?
Aki tegnap a növekedéssel álmodott,
És azzal, hogy ő lesz a legbátrabb hős.
Hol maradt a gyermek innen?
Aki tegnap a növekedéssel álmodott,
És, hogy le tudja győzni a szörnyetegét.
Mondjunk igent az életre,
Igent a növekedésre,
Igen ma választani,
Lenni vagy nem lenni.
Mondjunk igent az álmokra,
Igent a szívre,
Együtt képesek vagyunk,
Igent a szeretetra.
Szükségünk van végül egy változásra,
Ne hagyd elmenni az időt,
Sem az álmot a közepén.
Itt az ideje részt venni benne,
Itt az ideje elkezdeni,
Az élet ma van, ne habozz tovább.
Egy illúziót követtem,
Elhagytam az utolsó búcsúmat,
Hittem egy másik szerelemben,
Elvesztettem a szívemet.
Ahol remény van, ott a hazám,
Ahol szeretet van, ott a hazám,
Ahol te vagy, ott a hazám,
És végre ma én hazatérek.
Éreztem egy nagy fájdalmat,
Sírtam ezért a szerelemért,
Kerestem valami jobbat,
Visszatértem a világomba és hozzád.
Én vagyok az, aki tudja, amit itt hagytak,
Amit összetörtek, ami eltávozott.
Ha olyan egyedül vagy neked adom a szárnyaimat,
Repüljünk együtt és már holnap lesz.
Érzem, amit érzek egyszer és ezerszer,
Hogy semmi sem az, aminek látszik,
Érzem, hogy hazudnak, nem érdeklem őket,
Vagy nem akarnak.
Ezt olyan nehéz megérteni,
Én egy furcsa keveredése vagyok a csillagoknak
Megígérem neked, hogy meg foglak keresni,
Amikor felnövök még nem lesz késő.
Csak egy pillanatot adj nekem,
Amikor ezúttal csak megpróbálom,
Megérteni a szerelmed,
Rossz időzítését.
És ezer napot eltölteni,
Történetek voltak,
És csókok történtek,
Az emlékeddel.
Még egyszer sírni azért,
Amit elvesztettünk.
Még egyszer megérteni,
Hogy miért tettük,
Még egyszer a csókokért,
Amiket nem adtunk,
Még egyszer újra legyél velem.
Csak add nekem ezt a csókot,
Amit oly régóta várok,
És megtudod, hogy
Hogyan érzem ezt a szerelmet.
Add nekem ma a tekinteted,
Ne hagyj itt semmi nélkül,
Mert tudom,
Hogy belehalok a fájdalomba.